Ősz, savanyítás, miegymás

Főoldal/Hírek, Kóstolda Blog/Ősz, savanyítás, miegymás

Ősz, savanyítás, miegymás

Bármennyire is próbálok belekapaszkodni ebbe a nyárba, ez az ölelés már elenged, vége a mezítlábas fesztiváloknak, rövidebbek a nappalok. Este hazafele valahogy szívesebben köszönök a szomszédoknak is. Átjáróházat csinál a szívemből, nincs mit tenni, de nem bánom, nem tehetem. Utazunk, költözünk, újrakezdünk, belefogunk az évben még egyszer a dolgokba, csak talán bölcsebben tesszük, mint az elején. Ősz lett.
“Tudja Isten, hogy mi okból / Szeretem? de szeretem.”
…és az a furcsa, semmi mással össze nem keverhető illat száll a gyárvárosi udvaron is Margitéknál. Savanyítunk. Sokan vagyunk, nők. Már mindenkin kardigán van, előkerülnek a hordók, a Horváth Rozi fűszerek, az orrfacsaró ecet, a mustármag, a koriander, a babérlevél. Margit, nem tudom másként mondani, igazi profi. Mindent tud, amit egy nőnek tudni lehet a konyhában. Főzés, savanyítás, lekvárfőzés, előkerülhet minden téma, nem lehet olyat kérdezni, amit nem tud. Mindig tudja mibe, miből, mennyi kell, nem is értem, hogy csinálja. Két-három óra és katonás rendben sorakoznak a nyár ropogós ízű zöldségei – almapaprika, gyöngyhagyma, kis dinnye – a hordókban, amiket majd élvezhetünk, míg vissza nem térnek az átutazók. Addig meg itt-ott becsúszik egy kis fahéj, meg szegfűszeg a sütikbe, fel-felemelünk a földről egy-egy gesztenyét hazafelé, a zsebünkbe tömjük, ha éppen nem rohanunk valahová.

Megosztás:
By | 2016-11-30T19:55:17+00:00 szeptember 15, 2015|Hírek, Kóstolda Blog|0 hozzászólás

About the Author:

Hagyj üzenetet