„a kicsi örömökbe kell belekapaszkodni és azt nem elengedni” – mondta édesanyámnak útravalónak a nagymamám, akit nem is ismertem. Valamit tudnak a régi emberek, amit mi még csak azért nem, mert nem éltünk még annyit, mint ők. Valamit a hétköznapi boldogságról, amit nehéz felfedezni, elfogadni, értékelni. Mint a hétköznapi hősök. A címre pályázni önkéntes és a nap bármely szakában lehet, reggel munkába menet, napközben, amikor pörög a nyugtalan világ vagy akár éjjel, amikor valaki sír. A lehetőség mindig mindenki előtt nyitva áll. Van nálunk is pályázó, folyton pályázik, nap mint nap. Pedig egyszer már újra is kellett kezdeni az életét, amikor fiatalon komoly betegség gördült elé akadályként az életébe. Margitról beszélek, aki régi motoros. Azért nem mondom, hogy régi bútordarab, mert folyton mozgásban van tényleg, mint egy motor. A kezdetektől velünk van. Ő a konyha motorja. Irányít, tanít, segít és mindig tettre kész, pedig nem mai lány. Sose mondanám meg, hogy hány éves, de ez nem is érdekes. Tőle tudjuk, melyik paprika mennyire fog csípni, ha elkészül az étel, mi a darabolás technikája, hogy eredeti legyen a lecsó, hogyan nem fog megfázni a tészta vagy hogy hogyan kell répából virágot készíteni.
Margitnak korán jött a főzés szeretete, ami hét testvér mellett nem is csoda. Később, de még mindig nagyon fiatalon a balokányos mosogatólányból saját szorgalmának és habitusának köszönhetően szakács lett. Nagy az ív ebben a tudásban, hiszen benne van a hagyomány, az otthonról hozott és a tanult konyhaművészet vagy ha tetszik főzés tudománya egyszerre. Hétköznapi történet és mégsem az…
„Mindent szeretek főzni, babos káposztát, leveseket, hagyományos cigány étkeket gányicát, rétest, de modern ételeket is, töltött húsokat, bármit, amit kérnek tőlem. Nekem ez az életem része.”
Van ennek az „életem részének” egy családot összetartó szerepe és egy még nagyobb közösséget támogató, formáló óriási ereje… és ez egy olyan erő, amivel a súlyemelők is dolgoznak, ahogy pakolják a súlyokat, úgy növekszik, egyre csak növekszik.
Nőnek lenni sokszor jelent egyet azzal, hogy főzni, sokat főzni. Csak ne felejtsük el értékelni: egy mosoly, egy „köszönöm”, egy „nagyon finom” volt, szárnyakat tesz súlyemelő karjára és attól neki is könnyebb meglátni a hétköznapi boldogságot.
…és mi köszönjük szépen.

Megosztás: